Rég éreztem már így magam, ahogy az elmúlt 3-4-5 napban. Valahogy semmi nem tudja kedvem szegni, mosolygok, boldog vagyok, és igen: szerelmes. Tagadom előtte, mert naná, hogy tagadom, de ettől függetlenül ő tudja. Azt mondja, látni rajtam, ahogy ránézek. És azt is mondta, hogy ő még soha senkit nem szeretett annyira, mint engem, és lehet, hogy ez a szerelem. Ennél a pontnál jelzett a kapucsengő, hogy lakótársa hazajött, pedig már majdnem sírva fakadtam a meghatottságtól, de azt hiszem, ennek így kellett lennie. Utána már úgyis csak nyáladzás és szerelem-nemszerelem jellegű bizonygatások jöttek volna, ehelyett inkább ittunk, ami nekem meg is ártott kissé, de nem lett semmi vész. Most pedig itthon vagyok, holnap érettségi matekból. Folyosótárs is hazajött, ma reggel írt sms-t. Kint volt Angliában, de neki is annyira bejött az első munkahelye, ahogy nekem. Persze könnyebb helyzetben vagyok, csak 150 km választ el az otthonomtól, nem 1500. Örülök, hogy tartottuk és tartjuk is a kapcsolatot. Délután meg Tesómmal megyek sálat venni. Igen, a helyzet a következő: csak tanulni ne kelljen. Kint csodálatosan süt a Nap, és abban reménykedek, hogy szabad lesz az a hétvégém, amikor Tábornok jön Szekszárdra. Ez két hét múlva esedékes, és mivel akkor lesz a szülinapja is, duplán fontos lenne. Vagy elengednek főnökék, vagy már előtte egy héttel úúúgy, de úúúgy lebetegszem, hogy karácsonyig kelljen ápolni. Nézem a négyjegyű függvénytáblázatot, csak nézem, nézem... és az jut eszembe, hogy csak mi nem tanultunk integrálszámítást középiskolában? Valahogy amit az egyetemen belém vertek ebből, már azt is többnyire elfelejtettem. :/ Koordinátageometria kéne, meg kombinatorika, ezekből sík hülye vagyok. Jó lenne mondjuk egy hetet itthon tölteni, hogy foglalkozni tudjak azokkal az arcokkal, akikre ezelőtt valahogy volt időm. Meg az is jó lenne, ha kifizetnének rendesen. De nem most fogok agyalni ezen. Most boldog vagyok, vidám, reménnyel és erővel teli (ja, és fogytam tíz kilót), ja, és fun: péntek este amikor mentem vissza Budáról Érdre, beült mellém egy punk srác, és tök jól eldumáltunk, klassz, hogy még viszik a stílust, bár kissé felhígítva. Vissza kéne térnem a matekhoz. Megyek is, mert különben pár ember agyon akar majd verni, ha elcseszem. Szeretlek, világ, szeretlek, Tábornok!