PatkányBlog

Vissza akarok menni Budára. Tudtam, hogy ez lesz. Szeptemberben azért nyígtam, mert nem akartam itthagyni Szekszárdot, most meg azért, mert itt akarom hagyni. Budát akarom! A villamost, a Móricz körteret, a sulit, a Citadellát, a nyüzsgést, a kolit, a Camponát, Folyosótársat, Tábornokot, a többieket a csoportból... este ott aludni Tábornoknál, aki újabban elég rendesen szarik a fejemre. Szombaton megyünk egy estre Siófokra, jön Izus is, és szóltam Tábornoknak, hogy mivel az nincs olyan messze tőle, igazán eljöhetne. Hímezett-hámozott, hogy hát de a szülei, meg most csak egy kocsi van, és hogy ő még nem is vezetett autópályán, de megpróbálja, de nem biztos, mert ez meg az meg amaz... mondanom kellett volna neki, hogy ha lusta, vagy szimplán nem akar látni, akkor közölje, és hagyjuk szépen békén egymást. Mert nekem nagyon hiányzik.
Reggel arra ébredtem, hogy kint iszonyatos vihar van. De tényleg, rég láttam már ilyet. Nem villámlott, dörgés se volt, de úgy esett, mintha dézsából öntötték volna. Macskák is csak lesték. :) Mikor visszaaludtam, elég nagy hülyeséget álmodtam. Budán voltam, naná, közel a Móriczhoz, valami boltban vagy hol, és Folyosótársnak válogattam össze szülinapi ajándékokat (ez azért lehet, mert tegnap elküldtem egy helyre az önéletrajzom, és véletlenül az én szülinapom helyett az övét írtam bele - fail), de minden csak karácsonyi cucc volt. Sietni akartam, mert még föl akartam menni Tábornokhoz, de mégse akartam kacatokat adni neki. Álmomban Gáborral jártam (egy éve nem beszéltünk semmit, honnan jutott eszembe?), aki kint az üzlet előtt várt rám Mogyival. Oké, ott helyben becsomagoltam a cuccokat, amik, ha jobban belegondolok, igazából mind az enyémek voltak; majd kimentem a fiúkhoz cigizni. Mogyi mondta, hogy hát neki most már mennie kell, gondoltam sebaj, nekem is ideje lenne visszalibegni a koliba, így hát búcsúzóul odabújtam hozzá, és megcsókoltam. Hogy Gábor ott állt mellettem, az csöppet sem zavart, úgy éreztem, ennyi jár nekem, nekünk, és hogy Gábor ezt majd meg fogja érteni. Nem így lett, de nem rendezett jelenetet, csak valami halk kurvázás vagy ilyesmi után elindult a körtér felé, mikor utánaszóltam, hogy beszéljük meg, rám se hederített. Mogyi a másik irányba ment, a Budafoki út felé, én meg az út másik oldalára, hogy fölszálljak a buszomra. Megláttam egy volt osztálytársnőmet még általánosból, valami goth csajjal cigizett. Kértem tőlük tüzet, majd felszálltam a buszra, ahol csak hátul volt ülőhely, én meg valamiért nem akartam hátramászni. Nem jellemző, eleve mindig hátul szállok föl. Aztán fölébredtem. A vihar már rég elvonult, de megint kezd felhősödni az ég. Tesóm barátja itt tölt két-három napot. Nem tudom hogy mit gondoljak a srácról. Aranyos, meg minden, de nekem valami sántít vele. De ne legyen igazam, komolyan. Szüleim nyaralnak péntekig, és most balra nézve a Villon összes és a Radnóti-kötet tetején ott látom Tábornok integrálóskönyvét. Tegnap valahogy a tévében is elég sokszor hallottam azt a szót, hogy "derivált". Derivált az apátok fasza, kedveskéim, az! Azon akadtam ki a legjobban, amikor egy gagyi vígjátéksorozatban egy nagyjából ötéves kissrác magyarázta, hogy mi is az a derivált vektor. Jéhéhhhééé, mondom, divergencia, drága szerelmem, úgy hiányoztál, azt hittem már sose hallok felőled! Na mindegy.
Tegnap Tanti is fölugrott kicsit, ami jó volt nem voltam annyira forever alone, mint eddig. Amióta hazajöttem, szarrá unom az agyam. Munkalehetőség sehol. De legalább Izus holnap hazajön. Vissza akarok menni Budára, minél hamarabb... csak nem tudom pontosan, hogy miért.