Nem tudtam aludni. Talán pár órácskát. Inkább csak csukott szemmel feküdtem hozzá bújva, és gondolkodtam. Azon, hogy mennyire más, mint én. Mégis valamiért ugyanolyan. Meg hogy olyan, mint egy alvó angyal. A kék félhomályban bőre földöntúli sápadt lett, selyemszálú haja…