Tegnap végre megejtettünk egy kb. régiszépidős-IzásTesómosMikolaPetisZolisSzilvis-Teke-estet, miután délután részt vettünk szüleim 25. házassági évfordulójának megünneplésén. Valami nagyon klassz volt! :D Remélem, egyszer majd nekem is lesz ilyen, hogy ennyi év után a barátaimmal körülvéve a férjem (élettársam, barátom, lényeg hogy Zoli legyen az) így mondja a szemembe, ilyen őszinteséggel és boldogsággal, hogy szeret. Varázslatos volt még nézni is. No de vissza este Tekéhez. Igaz, hogy fizikailag rosszul voltam, ami kihatott sajnos a közérzetemre is, de azért tetszett az egész. Rájöttem, hogy Schilli Laci vicces ember. Olyan beszólásai voltak, hogy szétsírtam az agyam a röhögéstől. Zoli pedig szeret, Peti komoly is tud lenni, én meg hisztisebb, mint valaha hittem volna. Meg jóból is megárt a sok, vonatkozik ez a koffeinre is. Szerintem attól voltam szarul, kicsit megborult a kávépor a pohárba indulás előtt. Holnap vissza suli, Folyosótárs megígérte, hogy szerdán borozós-filmnézős est lesz. Azt nem tudom, hogy mindenkinek, vagy csak nekünk kettőnknek. Elvileg azért tartja, mert szombaton névnapom. Péntekem meg Zugban fog vérezni Rómeó, úgyhogy arra meg tessék eljönni! :) Tesómat már sikerült megfűzni.
És ha százszor, ezerszer, milliószor is kiakaszt, vagy magamra veszem a hülyeségeit, akkor is a legszerencsésebb lány vagyok a világon, hogy egy ilyen társ jutott nekem, mint Zoli. Ma volt egy kóbor félmondata, arról beszélgettünk, hogy elhagyna-e engem, ha zsidó lennék. Ez egészséges vitába váltott át, és amikor annál a résznél tartottunk, hogy szakítana velem (mint később bevallotta, nem így lenne), bár valószínűleg az lenne élete (egyik?) legrosszabb döntése. Nem akarom, hogy fölköltözzön Budapestre. Ő ott megfulladna, nem lenne boldog. Csak várjon meg, amíg hazajövök. Szeretem. Szeretem, szeretem, szeretem, mindig is szerettem és mindig szeretni is fogom.