Remélem tudsz majd pihenni a hétvégén. Tudod, nyugodt alvásra gondolok, hogy még véletlenül se zavarjon, hogy benne hagytál a szarban, de azért az orrom előtt elhúztad a mézesmadzagot nem egyszer, nem kétszer. Szerencse, hogy Tesóm, akire mindig számíthatok, segített nekem. Hogy gólyatáborban hol alszok, mivel te ígértél nekem sátrat és hálózsákot, azt még nem tudom, de majd megoldom azt is, nélküled. Gondolom a "volt-egy-gyönyörű-barátnőm" Szandikát ciperészted (volna). Hát, így jártam. Vagy így jártunk? Elgondolkodtató. Úgy érzem magam, mint pont hat éve. "Reméltem hogy fölhív, hogy nem így gondolta, nem ezt akarta, de nem" (töredék a naplómból az első szakításunk utánról). Mára sajnos kiismertelek, nem fogsz te se fölhívni, se sms-t küldeni, se semmit. De te szeretsz, hogyne. Ilyen az, amikor tűzön-vízen át kitartasz amellett, akit szeretsz? Jaaa persze, bocs, azt már bebizonyítottad jó pár éve, amikor leginkább rottyon voltam, és te szépen tudtomra hoztad, hogy vége. Szóval ne számítsak rád. Nálad komolyan ez a naaagy kitartás, a magyar nemes büszkesége? Tudod mit? Lehet, hogy bennem fél Európa vére folyik, és bazira nem vagyok nagymagyar, de ezt nem csináltam volna meg veled. Eddig nem. Most tényleg kiakasztottál.