HTML

PatkányBlog

Friss topikok

  • Patkány: Face-en megírom :) (2014.02.24. 19:53)
  • Patkány: Köszi, neked is így utólag :) (2014.02.11. 06:47) Attakúvahéttentégit :D
  • Patkány: Áh, csak pillanatnyi zavar... mint amikor megállsz egy picit megcsodálni valamit és már mész is to... (2014.01.29. 23:55)
  • Patkány: Jövő héten már nem vizsgázom :) (2014.01.29. 23:54) Áramlat
  • Patkány: Próbálom még menteni a menthetőt. Talán tényleg csak egy mély, egy bazira mély hullámvölgyben... (2013.10.21. 09:21) Sweet home.

Címkék

Ádám (5) ajándék (1) albérlet (3) állati tények és talányok (1) állatok (1) álmos (1) álom (34) alteregó (1) alterego fesztivál (1) angol (1) antiface (1) anyaság (1) árulás (2) a férfi titka (1) a szolgálólány meséje (1) ballagás (2) barátság (22) Barbie (1) bátaszéki gimi (1) beteg (3) bicikli (1) blog (1) blogszülinap (2) boldogság (109) bonyhád (1) Bonyhád (1) BOSSZÚ (5) bsb (1) búcsú (1) budapest (4) buli (35) buzik (2) Carlos (11) céges (1) cigány (1) cigi (3) család (38) Cukkerbogyó (1) cukrászda (1) D. (12) dél-korea (1) diploma (2) divat (1) düh (1) Edda (1) egriszakmunkásversen (1) egyetem (37) Élet (1) életkor (1) első hó (1) emberek (1) emo (1) én (9) Érd (3) érettségi (22) erőszak (1) esküvő (1) Észak-Korea (1) ex (1) facebook (1) fail (2) fáradt (1) Faun labirintusa (1) felvételi (2) fesztivál (2) film (5) filozófia (1) följelentés (1) fotóm (1) függőség (1) fun (4) Gábor (1) gólyabál (1) gólyatábor (2) gondolat (1) gothart (1) gothart.hu (3) gyakorlat (1) gyerek (1) gyűlölet (2) háború (1) halál (2) harag (4) házasság (1) hazugság (1) hiszti (2) hit (2) horoszkóp (1) horvátország (2) ideges (1) igazságtlanság (1) internet (1) IQ teszt (1) írás (1) Írások (1) iskola (2) Isten (1) iwiw (4) járvány (1) játék (1) jogsi (1) jókedv (1) jövő (8) K-Pax (1) kaja (1) kapcsolat (3) karácsony (3) kárpátia (1) kávé (1) kenderesitamás (1) kép (4) kérdés (3) kiégett (1) kocsma (1) kollégák (4) kolléga úr (2) kollégium (29) költözés (4) koncert (32) könyv (3) korea (1) koronavírus (1) kresz (1) labor (3) lakás (1) Lenin (1) leszbikus (1) leszokás (2) lol (1) lolácska (7) magány (5) Magyarország (3) melankólia (125) melegfölvonulás (2) morog (1) msn (2) múlt (4) munka (24) Murphy (1) myvip (1) napiszar (3) névtelen tábornok (98) novella (1) nyár (4) nyaralás (2) nyárnyitó (3) oldboy (1) olvasás (1) ősz (2) őszinteség (1) otthon (3) óvoda (1) párkapcsolat (3) pasik (5) pest (2) picsa (1) Pittbull (2) politika (1) Pollen (9) pollen rockfesztivál (3) promi (1) pujárópörkölt (1) punk (2) puruttya (1) raj (1) rammstein (1) Ramone (4) randevú (1) régen (1) régi promisok (3) reklám (2) Rémarcú (3) remény (14) részegség (2) Rózsaszín Pitbull (1) rózsaszín pittbull (2) sakk (2) Sötétvölgy (1) suli (1) szabadság (2) szakítás (7) szanalmas (1) Szekszárd (6) szekszárdi keri (29) szentkoronaradio.hu (1) szeptember (1) szerelem (243) szerenád (1) szeretet (2) szex (2) szexuális zaklatás (1) szilveszter (7) szőke (1) szoptatás (1) születésnap (1) szülinap (4) szülők (3) szüreti (4) társkeresés (3) társkereső (1) tavasz (1) tél (1) természet (1) terv (1) tervek (1) Tesco (1) Tesócim (4) tesóm (5) teszt (2) tetoválás (1) tisztelet (1) titok (1) továbbtanulás (19) tv (2) udvarlás (1) újrakezdés (1) új srác (7) Ünnepek (2) úszó (1) úszóbajnok (1) utazás (1) vád (1) vágyak (1) válás (1) vallás (2) változás (1) vásárlás (2) vélemény (1) vers (4) vicc (1) videó (11) vihar (1) világvége (1) youtube (1) zaklatás (1) zene (11) zmne (2) zöldszemű (11) zoli (170) Zug (1) Címkefelhő

Részeg

Patkááány 2010.07.25. 23:18

Azt hiszem, kezdem megszokni a gondolatot, hogy elmegyek Szekszárdról. Vicces, mert eddig mindig el akartam húzni innen, és most hogy ezt megtehetem, már kissé fáj, és a lelkem mélyén maradni akarok. De amikor csütörtökön, és péntek reggel jártuk Petivel és még pár arccal a fővárost, csak bámultam, hogy nahát, ez milyen csodálatosan szép, és én itt fogok lakni, és itt fogok tanulni, ebben az emberrengetegben... valahogy eddig egészen más szemmel láttam Budapestet. Most nem volt koszos, zajos, büdös... most azt a nyüzsgő és élettől lüktető helyet láttam benne, ahova menni akartam. A pontkihirdetősdi egyébként oltári jó volt, bár eleinte ódzkodtam az olyan dolgoktól, mint vetélkedők, de később csöppet sem bántam meg, hogy hagytam magam rábeszélni. Peti haverinája, Virág is nagyon rendes és közvetlen volt, és amikor este nyolc után mindketten örömmel láttuk, hogy egyetemisták lettünk, hát az maga volt a csúcs! :) De imádtam metrózni, villamosozni, látni a Dunát, messziről nézni este a Citadellát, számomra valami hihetetlenül különleges élmény volt. Még másnap délelőtt is, amikor koszosan és valljuk be, büdösen buszoztam haza hullafáradtan (talán a meleg miatt, de valamiért nem tudtam este aludni), akkor is boldog voltam, bár kezdett erőt venni rajtam valamiféle melankólia, ami estére teljesen átvette fölöttem az uralmat... azt hiszem, ez a jövőtől való félelem. Mert mi lesz, ha nem fogok megfelelni, ha teljesíthetetlen lesz a tananyag, és egyébként se tudom, hogy mi hogy merre megy az egyetemeken, és mi lesz az itthon maradottakkal, mi lesz ha nem jövök ki jól az ottaniakkal, mi lesz, ha Zoli egyszercsak bejelenti, hogy ezt nem hajlandó csinálni tovább... péntek este tehát jól be is rúgtam egy koncert keretében, aminek nagy részét a Garay téren töltöttem, és szegénykémnek legalább két órán keresztül osztottam az észt, de nem igazán akarta megérteni. Hajtogatta, hogy nem lesz semmi gond, de hogy lehet elhinni ezt valakinek, aki úgy mondja, hogy közben úgy ül, mint egy darab fa?! Aztán egyszer fogta magát és tiszta erőből magához szorított. Na, akkor már elhittem, hogy nem lesz baj. :) Aztán ő hazament, én meg ottmaradtam Tesómmal és Izával, akit Dunaújvárosba vettek föl, gratu neki! ^^ Jött aztán mindenki, Bolond Józsika, vadidegen srácok (illetve az egyik annyira nem, mert vele beszélgettem négy éve Szigeten órákig :D), aztán olyan hajnali négy felé holtfáradtan és ami engem illet, tökrészegen hazaestünk. :) Szombaton Zoli olyan megértő és figyelmes volt, hogy riszpekt. Kicsit lementünk a Húsvasalóba, és ott jöttem rá, hogy mi hiányzik nagyon: hogy fogja a kezem. Olyan régen fogta már meg! Igaz, hogy én se törtem magam érte, szóval ezért abszolút nem hibáztatom, de akkor ott lent jólesett. Aztán kint aludtunk a műhelyben, ami azért jó, mert ott aztán tényleg senki nem baszogat minket, se szülők, se testvérek, senki. Igaz, hogy korán kellett kelni. Mikor hazaértem, szüleim nem voltak itthon (vásár, Tecsó), Tesócim meg aludt, mivel ő Pakson volt Borz-Alom koncerten. És én tényleg akartam KRESZ-t tanulni, de inkább megágyaztam magamnak és délután kettőig aludtam. :D Holnap meg kezdődik az egészségügyi tanfolyam, Zoli megígérte, hogy majd segít. Mások azt mondják, hogy könnyű. Jó, szerintem meg az érettségi könnyű, szóval vitatkozhatunk. Ja, slusszpoén: most megint ott tartunk, hogy Zoli újra leérettségizik, és jövőre jön utánam egyetemre. Érdekes, mert volt egy olyan álmom a héten, hogy ott voltam náluk, és az anyukája kb. üvöltözött velem, hogy márpedig Zoli nem megy főiskolára, mert Zoli otthon marad dolgozni. Ezt elmondtam neki, ő az édesanyjának (csak ez hiányzott a boldogságomhoz), aki kijelentette, hogy ő lenne a legboldogabb, ha a fia egyetemre menne. Remélem sikerül, és tényleg utánam fog jönni. Illetve hogy utánam-e, azt nem tudom, de majd rábeszélem. :) Hogy szeretem-e, azt nem tudom, azt hiszem igen, de egy biztos: oltári nagy szükségem van rá.

Címkék: szerelem boldogság pest melankólia zoli továbbtanulás

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://patkaaany.blog.hu/api/trackback/id/tr716149250

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása