PatkányBlog

Ja, tegnap megvolt a nagy Pittbull-koncert. Vártam már elég jó rendesen, és nem hiába: kurvajól éreztük magunkat! :D Legalábbis én biztosan. Még nyolc előtt elkészültem, átmentem Kistecsóba megvenni a szeszt, aztán vissza lépcsőház elé, vártam Zolit. Oké, jött is, és irányba kerültünk Zug felé. Ott találkoztunk Rizsáékkal, bekevertem a piát, lassan megérkezgettek a többiek is, hát nekiálltunk inni. Gábornak csak a cédéit találtam meg itthon, de később, amikor hát... elég érdekes módon megérkezett, azt mondta, hogy majd legközelebb. Figy, nem fogom őrizgetni őket! Szóval jót buliztunk, jót ittunk, szercsi volt meg lávcsi, bár egy ponton még az elején Zoli rámhozta a frászt: nem iszik, mert vezet. Totál kétségbe voltam esve, de aztán mondta, hogy csak viccelt, vagy mi. Hülye vicc volt! Kibékültünk Dorinával, ami szintén jó, és hogy egyesek milyen szánalmasak voltak, azt... azt szerintem ott mindenki látta (vagy kiszagolta, khm). Viktor kijelentette, hogy nem számítok csajnak, amit tudunk mind már ezer éve, és általában jobban szót értek a srácokkal, csak ez úgy vicces volt, hogy Zoli ott állt mellettem. :) Bent többnyire középtájon álltunk, fotóztam párat, ami fönt van myvipen. Ja, oda meg újraregeltem, szóval ha elfelejtettem volna esetleg valakit bejelölni, tegye meg helyettem! Buli után egyből jöttünk haza Zolival, nem sokkal később Tesóm és Peti is fölértek. Na, akkor kellett volna anyáméknak hazaesni! :D Jó volt vele aludni. Néha ébren voltam, néha nem, néha még álmodtam is. De szeretem. Nem kicsit. Nagyon. Szeretek hozzábújni, szeretem érezni az illatát, szeretem érezni ahogy az arcom az arcához ér, szeretem ahogy megcsókol, ahogy a kezemet fogja, ahogy mosolyog, ahogy beszél: összezárt fogakkal, távolba nézve. Mindig ilyen volt, mindig ezért tartottam különlegesnek. És okos, hihetetlenül okos. Az ember nem nézné ki belőle, de eszméletlen esze van. Egy szó mint száz: imádom, és boldog vagyok vele, boldogabb mint bárki mással bármikor, bárhol. Jó lenne, ha ezúttal tényleg örökké tartana.