PatkányBlog

Van neki! Ma kora délután kezdődött, amikor Katalinával a továbbtanulásról beszélgettünk. Amikor mondtam neki, hogy szívesebben mennék majd messzebbre, mint Pécs, átölelt, és azt mondta, hogy jól teszem, mert ha majd oda akar menni vásárolni (évente egyszer), akkor tudom majd…

Ez most nem az a fajta álmokról szól, amiket este látunk, amikor alszunk, hanem a vágyakról. A minap eszembe jutott, hogy az elmúlt huszonegy évem nagyrészt arról szólt, hogy másoknak feleljek meg. Oviban a ruhák, általánosban is, meg a tanulás is, naná. Gimibe nem akartam menni,…

Kövezzetek meg, nevezzetek hülyének, ostobának, naivnak, agyamentnek... de a mai volt életem egyik legszörnyűbb napja. Nem akarom sajnáltatni magam, és emózni meg főleg nem azzal, hogy ezt hosszasan taglalnám, de lényegében... aki érzett már ilyet, az tudja. Megígérte, hogy ha azon…

Vége. Egyelőre nem tudok sokat írni. Szar. Nehéz. Hiányzik. Bár talán jobb így. De többé nem ölel, nem csókol, nem bújik hozzám, nem bosszant, nem altat el, nem kerget az őrületbe a hülyeségeivel, nem simogat meg, nem osztja a badarságait, nem küld jóéjt-SMS-t, nem rajzol, nem…

Egy hét hesszelés, lubickolás, pihenés és idegeskedés után hazatértünk Horvátországból. Sokminden történt, megpróbálok mindent külön-külön leírni.Az apartman Seget-Vranjican, egy családi ház felső szintje volt. Évek óta oda járunk, mindenkinek ajánlom, a nő tud magyarul,…