Végleg szakítottunk. Elegem lett abból, hogy a haverok meg a pia még mindig fontosabbak voltak nálam, idegesítette a hisztim, a kölcsönös lelki terror. Most úgy néz ki, rájött, hogy hülye volt, de ez alkalommal már késő. Múltkor még hittem, hogy meg tud változni, ha nagyon akarja, hogy talán módosít egy kicsit a fontossági sorrendjén, és előrébb kerülök, de úgy látszik, mégse. Elvileg ma este beszélünk MSN-en. Kérdés, hogy vajon hallgassam-e meg azok után, hogy ő nem hallgatott meg engem... bár úgy érzem, kiábrándultam belőle. Utálom, ha valaki azt hiszi, mindent megtehet velem, mert majd úgyis megbocsátok. Egy ideig igen... amúgy gratu Gábornak, eddig talán tőle tűrtem el a legtöbbet.