Megöltem egy tündért. Jó negyed órája röpült be a szobába, gondolom a fényre jött. Csak azt hallottam, hogy neki-nekiszáll a falnak, és hangos... aztán odanéztem, az hittem, hogy egy hím szúnyog, amit utálok. Szaladtam a másik szobába, hogy a modern technika rovarirtó csodaszereivel kivégezzem... és megtettem. Már haldoklott, amikor láttam, hogy mi is az valójában. Kék volt. Ha megtalálom, holnap megmutatom Gábornak is. Nagy, csillogó szárnyú tündér, kecses és csodálatos... ki kellett volna terelnem. Hát... mostmár sajnos ezen nem tudok változtatni. Úgy érzem magam, mint a béka az egyik írásomban.
Más: valamelyik (tegnapelőtt?) este érdekeset álmodtam megint. Nem csak akkor, de ez az egyetlen, amire emlékszem. Az volt, hogy kaptam egy levelet a bátaszéki gimitől, hogy hallották, milyen jó eredményeim vannak a Keriben, és hogy mindenki büszke rám, meg ilyenek, ezért szeretnék, ha visszamennék Bátaszékre tanulni. Tökre megörültem neki... végre újra egy osztályban lehetnék a régi barátaimmal, akiket már évek óta nem láttam, és csak néhánnyal tartom a kapcsolatot, újra tagja lehetnék annak a nagy családnak. El is utaztam Bátaszékre, és sétáltam egyet a gimi folyosóján, ami álmomban a Keri volt. Ott döbbentem csak rá, hogy hát azok az emberek már rég elmentek máshová... egyetemre járnak, családot alapítottak, messze vannak már... csak a tablókról és a tanáriból nézett rám pár ismerős arc. Rájöttem, hogy vadidegenek vesznek körül és rohannak el mellettem, és hogy ott valószínűleg megint csak bukdácsolás lenne osztályrészem. Így hát megköszöntem a bizalmat, de csak úgy magamban, és nyugtáztam, hogy jobb nekem már a Keriben. Ott is vannak barátaim, noha jóval kevesebb, mint Bátaszéken. Voltak ott olyan emberek, akiket soha nem felejtek el. Marika, akinek a hazugságain annyit visítottunk; Nojmi, aki mindig próbált a jó útra terelni és jókedvre deríteni; a drogos csajok, akiknek egy része azóta már jó kislány lett, az első szerelmem: K. Gergő; Marilyn, S. Peti, Julcsi, Zümi, és persze Kinga, aki ott volt, amikor átjöttem a Keribe, de már sajnos nincs ott, nyugodjon békében. Néha úgy érzem, jobb ez így. Mármint hogy "helyben vagyok" iskolaügyileg. A továbbiakról valószínűleg csak annyit tudok biztosan mondani, hogy Pestre akarok menni, Szekszárd után jót tenne a nagyváros. Bár az is lehet, hogy két hét után zokogva menekülnék haza. Egy próbát azért még megér... felmenőim is jobban támogatják, mint mondjuk Pécset (hja, a közelség). Csak vegyenek föl a Z1etMre...