Lehet, hogy ez most kicsit furán hangzott, de ha összevonom a mai és a tegnapi napot, valahogy ez jön ki belőle. Tegnap ugyanis vásárolni, magyarul shoppingolni voltunk Tesómmal a ParkCenterben és a Tecsóban (hol máshol...). Igazából valami új göncöt terveztem magamnak, de nem volt a méretemben egyik se tetszett. Már az elején megfogadtam, hogy ezúttal nem veszek magamnak fülbevalót. Kettőt találhattok, mire adtam ki másodszorra pénzt... de nem bántam meg. Emese szerint kamionkerék (kössz! :p), de nekem nagyon begyere! Múltkor rámjött a hepp, hogy basszus, már ezer éve nem volt karikafülbevalóm. Hát, ezen könnyen segítettem... bizsu, naná hogy az: ezüstszínű, középen egy kb. két milis sötétkék csíkkal. Az átmérője pont öt centi. Szerintem az még nem vészes. Utána táskát újítottam be, mert a régi már annyira szakadt volt, hogy én (!!!) rühelltem vele kimenni az utcára. Csak épp nem volt más. Gábor örült, azt mondta, most megint törheti fél hónapig a fejét, hogy mit kapjak tőle szülinapomra. A Tecsóban levő rongyok nem igazán villanyoztak föl: mindenképpen valami mintásat akartam, de nem találtam, amin meg volt...! El tudtok engem képzelni LOVE meg mittoménmilyen giccsparádés-feliratos ruhákba öltözve? Én sem. Úgyhogy jövhét hétfő RockRongyok. Hátha ott szerencsével járok. Más értékes zsákmányom nem volt, még egy sötétkék körömlakk csábított el (átbasztak, az üvegben sokkal sötétebbnek látszik, de megoldom, megoldom, megoldom). Ja, visszatérve a táskára: imádom, mert jól néz ki, és utálom, mert hiányzik belőle az a kismillió zseb, ami a másikon volt. De inkább imádom. Már csak azért is, mert eddig még soha senkin nem láttam ilyet. Szóval ha esetleg szembejönne velem egy ilyen, tudnám, hogy nekem előbb volt, és az illetőt megtépném, hogy mégis mit képzel magáról, amiért majmol?! Na jó, persze lehet, hogy nem... viszont azt szomorúan vettem tudomásul, hogy bajszom van meghíztam ráncosodok igencsak be kéne festeni már a hajam. Éljen a természetesség! A végeredmény az lett, hogy kis híján hat órát töltöttünk Tesómmal vásárolgatva, aztán irány haza, átöltöztem, és már mentem is le Gáborhoz, majd Nyuszuval beizzítottuk a heti egyszeri traccsolósdit. Ez már valamiféle rituálé számomra. Ma fél nyolcra kellett volna mennem suliba (Szentlacis értekezlet volt a tanaraknak), de csak fél tízig. Mivel nem volt első órám, ezt könnyen átvészeltem... viszont az a kettő, ami meg volt tartva, Attila-Tö-KINGgel volt. Hurrá. Kivételesen nem basztattuk halálra egymást. Utána kimentem Promiba, de nem volt valami nagy élet, meg mondták, hogy Juditomék a Polipban csocsóznak. Hahaaa, mondom, ha Polip nyitva van, azonnal átrohanok! Úgy is lett. Szétcsocsóztam magam, de jólesett! Közben hallottam, hogy Timi és Panda kibékültek. Többet erről egyelőre nem vágok, de ha lesz valami infó, szólok. Megvan a saját elméletem erre, de azt inkább hagyjuk. Később Iza és Weisz is újrakezdték... hogy mik vannak! Késő van már, Katalináék nincsenek itthon, Tesóm meg még mindig lent bassza a rezet, suliból még haza se jött. Naná, hogy le van merülve! De nincs bekapcsolva Mórágy, Pumpi, Katka sem. Iza már hazament, Bozont sincs lent. Hát hogy érjem én el a drága egy szem pici hugicámat, hogy kedvesen közölhessem vele, hogy ha nem húzza haza a belét azonnal, akkor kivéreztetem?! Három hét múlva angol érecccségi. Gond, gond, gond.